Szalonnai Árpád-kori templom

századi Árpád-kori – torony nélküli – körtemplom. A román kori templom a 11. században épült, melyet többször is bővítettek a 13. és a 15. század folyamán. A török időszakban felgyújtott templomot később helyreállítják. A templom északi felén egy 15 méter magas, barokk stílusú galériás tornyú fa harangláb épült 1765-ben. Az egyhajós, keleti fekvésű középkori templom átalakított állapotban maradt ránk. A templom megmaradt emlékei közül külön figyelmet érdemel a belső falfelületen feltárt és bemutatott gazdag falfestménysorozat. A szalonnai templom szépségét fokozzák a későbbi korok művészi igényű munkái: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak.