Múcsony

Északon Izsófalva, nyugaton Szuhakálló, délen Kazincbarcika és Berente; keleten pedig Edelény és Sajószentpéter határolja.
A 13. századból származó Váradi Regestrum – latinul Regestrum Varadiense – helyneveink és személyneveink történetének fontos forrása: 43 magyar vármegye 711 helynevét és 2500 személy nevét jegyzi fel. Nagy részét Anianus, azaz Ányos mester, nagyváradi kanonok és káptalani jegyző írta 1217 és 1235 között. A nagyváradi székeskáptalan latin nyelvű jegyzőkönyve a váradi székesegyházban a Szent László sírja előtt történt istenítéletekről és a káptalan előtt bevallott jogügyletekről szól. E jogügyletek szerződésekkel, végrendeletekkel és büntetőügyekkel (lopás, gyújtogatás) vagy szolgafelszabadítással kapcsolatosak, főleg Várad tágabb környezetéből, de olykor távolabbi vidékekről is.
A Váradi Regestrum jegyzi fel, hogy 1219-ben Beleta, Láncz, Mucsony (Mulchun), Radistyán (Zudesthan) és Császta (Shazka) falu várjobbágyai tagadták, hogy őnekik kötelességük volna a várbörtön őrzése, mivel ők hadakozó várjobbágyok (várkatonák). Péter, a borsodi vár jobbágya – tisztje – Mucsony és más helységek szabadjait, a kizárólagosan katonai szolgálatra kötelezhető várkatonákat a várban lévő börtönök, foglyok őrizetére akarta „szorítani”. A katonák ennek mondtak ellent, és lett a dologból per. Az ispán tüzesvas-próbára Váradra küldte Pétert, ahol azonban ő megijedhetett az ítélettől, s kijelentette, hogy az említett falvakból való várkatonaságot csalárdul vádolta a börtön őrizetével.
Ez a bejegyzés annak köszönhetően születhetett meg, hogy a Borsod vára környékén letelepült magyarok a „vár jobbágyaiként” voltak nyilvántartva, a vár védelmére voltak rendelve. Mivel I. István 1001 körüli törvénykönyve megtiltotta, hogy szabad embereket tilos szolgasorba hajtani, ennek szegült ellen Péter, a borsodi vár tisztje. A várbörtönök őrzését alacsonyabb rendű rétegek látták el, tehát Péter „szolgaságba szerette volna hajtani” a fent említett települések lakóit, ami perhez vezetett.