Karszt-vidék

A „karszt” elnevezés arra utal, hogy a hegység területének legnagyobb részén többé-kevésbé karsztosodó kőzetek (különböző mészkőfajták) bukkannak a felszínre, és ezekben szembe ötlően kifejlődtek a karszt felszíni és felszín alatti formaelemei. Utóbbiak közül a leglátványosabbak és nevezetesebbek a cseppkőbarlangok: ezek közül a legnagyobbakat az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995. december 6-án Berlinben a világörökség részeivé nyilvánította. Hazánk élettelen természeti értékei közül egyedül ezek a barlangok kerültek fel a világörökség listájára. Amint a bevezetőből is kiviláglik, a kistáj északi határa mesterséges: ez a magyar-szlovák országhatár. Keleti határa a Ménes-völgy alsó része, illetve a Bódva völgye, déli határa a Telekes-patak alsó folyásától délre húzódó dombsor lába. Nyugati határa nem egyértelmű: ahogy a karsztosodó karbonátos kőzeteket egyre vastagabb fiatal, törmelékes üledéktakaró fedi le, a nyílt karszt fedett karsztba megy át, majd a karsztos jelleg teljesen megszűnik.